Keresés ebben a blogban

2017. november 8., szerda

Az Üveghegyen túl

Az Üveghegyen túl

Álmomban egy dalt fabrikáltam,
reggelre már  vidáman danolásztam.
Királylány az üvegpalotában,
hazugsággal átszőtt tüllszoknyában.
A suta Király is elégedetten topog,
most is megette a napi adagot.
A holnap is biztosan csodaszép lesz,
lassan ébrednek már a zenészek.
Tündöklések, illékony apróságok,
ki mondja el amit sosem látott,
pór néptől hallott kósza valóságot?
Szükségünk lesz örökre egymásra,
mégis ki vinné a mosott ruhát a padlásra?
Mert a mosónők sohasem halnak,
titokban koronát próbálgatnak.
Nyomj egy csókot  Királyod orcájára,
sosem tudja meg mitől van aromája.
Ó nézd a nap milyen hevesen ragyog,
a távolságot, mint üveggolyót megkapod.
Ilyen az élet  Óperencián túl...

s, a mesém most lassan megfakul…
                                                                          08.11.2017







                                                                 Miközben ez a vers írta magát - mintegy párhuzamosan - ez a dal járt a fejemben...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése