Az Üveghegyen túl

Az Üveghegyen túl

Álmomban egy dalt fabrikáltam,

reggelre már  vidáman danolásztam.

Királylány az üvegpalotában,

hazugsággal átszőtt tüllszoknyában.

A lúzer Király is elégedetten topog,

most is megette a napi adagot.

A holnap is biztosan csodaszép lesz,

lassan ébrednek már a zenészek.

Tündöklések, illékony apróságok,

ki mondja el amit sosem látott,

pór néptől hallott kósza valóságot?

Szükségünk lesz örökre egymásra,

mégis ki vinné a mosott ruhát a padlásra?

Mert a mosónők sohasem halnak,

titokban koronát próbálgatnak.

Nyomj egy csókot  Királyod orcájára,

sosem tudja meg mitől van aromája.

Ó nézd a nap milyen hevesen ragyog,

a távolságot, mint üveggolyót megkapod.

Ilyen az élet  Óperencián túl...

s, a mesém most lassan megfakul…
                                                                          08.11.2017

                                                                 Miközben ez a vers írta magát - mintegy párhuzamosan - ez a dal járt a fejemben...