Fájdalmas búcsúzás
benne magadat s, tiszta szívedet is ideadtad.
Álarcban indultál tovább,
oda ahol nem látnak benned csodát…
habár a lélek mától ismeretlen dolog…
megszokás és meghunyászkodás lett újra a szobád,
és a tükör…a tükröd soha többé nem jóbarát….
És én…én aki itt maradtam,
ki ajándékul cserbenhagyást kaptam,
csak remélem fájdalmamon nem nevettek.
Hisz nélkülem…nélkülem csak szegényebbek lesztek…
06.07.17'