Keresés ebben a blogban

2017. szeptember 29., péntek

Angyali páholy


Sosem gondoltam volna, hogy egy 3D brazil szappanoperába fogok élni:


„Don Laci a bolondos férfi megtalálja élete szerelmét de egy szerelmi háromszögbe botlik így a nyomkövetőkkel és lehallgatókkal felszerelt kedvesét soha többé nem láthatja,mert eltiltották tőle… J

….az előadást sokan eljöttek megnézni az angyali színházban, néhányan lábaikat lóbálva a padokon feszülten figyelik az élet írta műsort, egy pár angyal - kissé piros szemmel papír zsebkendőt szorongat a kezében, mások tökmagot vagy pattogatott kukoricát majszolgatnak, miközben lefelé a Földi színház felé bámulnak.
A darab másik férfi főszereplője meggyötört szívvel fekszik ágyán, fejére húzva a takarót egészen belebújva. Vajon, hogyan tovább, merre menjen az élete ennyi csalódás után? Ezen tűnődik a takaró csendjétől választ remélve. A háromszög másik férfi tagja  szintén ágyán fekszik a mennyezetet nézné ha nem takarná el az a rengeteg könny a látását…utoljára szeretné még elmondani kedvesének, az ő szíve és ajtaja számára mindig, mindig nyitva fog állni - vajon , hogy mondja el ezt neki?
A darab női  főszereplője - a csodás leány -  üresen bámul ki a vonat ablakon, fogalma sincs merre járnak. Két könnycsepp gördül le arcán a bal oldaliban férjét látja tükröződni… legalábbis így látja fülkéje  ablaküvegén… a jobboldali könnycsepp  kedveséé, próbálná kitörölni emlékeiből azt a köteléket amit talán sosem volna szabad megtennie, bocsáss meg suttogja halkan  - bár érzi ezt nem fogja mondani neki soha többé már…
 Izgatottan várja a fojtatást az angyali közönség. Vajon mi lesz ennek a történetnek a vége? Szinte egyszerre fordulnak a fejek a jobboldali páholyban üldögélő öregúr felé, ki válaszként kezeit széttárja mosolyogva, fejét kissé oldalra billentve…  Mellette a ma is csodásan kinéző Aphrodité ül,  flitteres csillogó díszekkel hajában, kissé korholóan néz az öregúrra.
- Miért tetted ezt velük? Három érző ember, mondd miért?
- Khmm ööö csak játszottam….- mondja a nagytekintélyű öregúr.
Majd szemét kissé lesütve zavarában előrehajol a páholyban, szemével valamelyik szolgáját keresve.
- Cupidó fiam!
- Igen?
- Tedd el azt az íjat mára kérlek!
Aphrodité fejét csóválva kérdezi.
- Mond túl fogják élni? Nézd mekkora sebek vannak a szíveiken!
Az öregúr ismét oldalra pillantva  int egyik rangviselt angyalának, az pedig máris indul sebeket varrni. Gábriel mostanában ritkán lát igazi szívet, ma hárommal is dolga lesz.
Miért, tényleg miért is így? Tűnődik magában, majd lassan felállva elindul kifelé a színház teremből, egy halk kattanással a villanykapcsolót lezárva.
- Az előadásnak mára vége. Mondja csendben motyogva.
Vajon melyik az erősebb, a Földi kötelék vagy egy mély ősi szál?
Ezen tűnődik miközben a színház büféjébe érve három különös formájú, félig emberi ruhában lévő angyalhoz fordul.
-         - Tudjátok a dolgotokat?
Azok csendben bólintanak.

-          Vigyázzatok rájuk! Talán közülünk valóak mindhárman…

2 megjegyzés:

  1. Amikor a gyanúból valóság lesz

    Néhány napja a fülembe jutott, hogy a munkahelyén azok akik egyébként kedvelik és ő is kedveli őket, tehát nem akarnak rosszat neki - nem mellesleg a mi történetünket nem tudják- szóval azok mondják, hogy arról beszél a fél munkahely, hogy ő és az egyik kisfőnök… már régóta. És a neve mellé még a nimfomán szót teszik, na nem rosszallásból csak tényként. (Vajon mi az oka ennek a következtetésnek, abba nem akarok belegondolni.) Azt hiszem először ez a szó csapott mellbe, mert ezt soha nem használtam volna rá. És innentől kezdve széthullott a világom, az összes mesével és ábránddal majd mint egy puzzle összeálltak az apró elszólások, tények, kis bizonyítékok amiket tudtam ugyan, de nem akartam tudomásul venni. Azt hittem túl vagyok rajta. Már több hónapja nem kerestem még közvetett módon sem( miközben jó ürügyként azóta is rám hivatkozik, mikor már ég a talaj a talpa alatt vagy bizonyítékokat kell eltüntetni.) Sosem tagadta mennyire vonzódik hozzá, mindig szikrázott köztük a levegő – mondta nekem jó párszor. De más ezt úgy tudni, hogy reménykedsz benne, te vagy a betegesen féltékeny, az őrült zaklató – inkább ez mint, hogy igaz legyen. Emlékszem sosem értettem, hogy lehet olyan vak az ember, olyan elfogult, hogy ne fogja fel azt amit amiket a saját szemével lát. Például látja, hogy beszáll egy autóba ő pedig este remegő szempillával azt mondja - ez nem így volt. És ez elég válasznak. Vajon mi kell hozzá, hogy az ember saját magát nyomja el csak azért mert nem akar szembesülni az igazsággal, inkább elfogadja a mesét minthogy utánajárjon mi a helyzet. Belül érzi, hogy nem igaz de inkább nem tesz mást CSAK megkérdezi mert reméli és tudja, hogy egy újabb megnyugtató választ kap. (Hónapok múlva pedig beérik a sok apró kis monológ és erény lesz a gyengeségből: ilyen aki rugalmas és nem betegesen féltékeny…)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A sors fintora, hogy én nagyobb lúzer vagyok, hiszen előző évben mikor fél napot kézenfogva sétált vele, elhittem a legnagyobb blöfföt: csak azért,hogy nehogy elvesszen a tömegben…Szóval párhuzamosan hárman. Na igen olyan tökéletesen tudta kidumálni magát, hogy te kértél elnézést. Aztán rájöttem a titokra. Ő nem hazudik! Teljesen elhiszi amit mondd, ettől olyan meggyőző. Ismerem a trükkjeit a titkos vonalait, és láttam milyen hazugság cunamira épült a házasság újra kezdése. És, hogy mentse magát cserben hagyott. Még ezt is megértettem. Védeni kellett magát bár innentől a pesti randevún” csak egy csók volt”, számomra kezdett csak az erősen szépített változatnak tűnni...De védtem magamban, aztán azt mondtam - na jó hát a vére hajtja, ezt is megértem mert szeretem. Ha elmondja még ezt is simán megoldhattuk volna, elég modern lettem volna ebben is. Örök igazság, aki előtted másokról beszél vagy cselekszik, rólad is ezt teszi mikor nem vagy ott – és tette is. A konyhában alaposan kényeztetett szerető után a fürdőszobából kijövő férjnek adott megnyugtató puszi talán valóban a lelkiismeret jele is lehet, nem tudom. Szerettem volna megtudni a valóságot, de talán mégsem. Most így valami fura állapotba kerültem, szeretném kihányni magamból ezt az érzést. Semmihez sem hasonlítható állapot. Csak nézem a plafont és nem értem. Nem törődtem bele könnyen ezt elismerem - talán ez természetes hisz tudom,hogy több mélyebb érzés volt ez bárminél is. Két hónapig mindent elkövettem, hogy átbeszéljük utoljára, ne elfojtás, megoldatlan trauma maradjon belőle. Ne maradjon lehetősége egy elfojtott betegségnek. Lassan belenyugodtam abba, hogy visszatért, jót tett a házasságának – így a „Mór mehet”. De minden szertefoszlott. Mert ami most kiderült nyilvánvalóvá vált, hogy nem volt „őszinte és egyenes”. Sokszor hallottam ezt a mondatot. De ma ráébredtem, hiába védem, beugrottak a trükkök amiket használt amiket láttam alkalmazni tőle a nagy újrakezdés első heteitől kezdve a mai napig. A megnyugtató apró kis negatív sztorik a másik félről, gyanú eloszlatás céljából. Ezekből én is kaptam, most jöttem rá, most fogtam fel igazán. Talán a legnagyobb baj velem az volt, hogy egyre kevésbé lehetett átverni mert éreztem azt a megmagyarázhatatlan sumákságot. De sikerült. Apró kis tudatos trükkök. A nálam hagyott darab a szívéből meghalt a mai napon. Az enyém ami nála maradt esténként csendesen zokog benne, talán álmában néha meghallja…azt hiszem akkor van remény, mert a lelke talán még él…
      Ez fáj ez a tudatos hazugság. Megesküdni szent dolgokra, családra csak azért, hogy …hmmm nem is tudom miért? Valóban nem volt rá szükség. Nem vagyok tökéletes, mint ő sem, de határozottam érzem orvosságai lehettünk volna egymás életének. Ezért igazi veszteség lett ez számunkra. Én tudom, érzem. Egy őszinte érdeklődés egy apró sajnálom, egy igazi baráti átbeszélés – lezárás a végére ez örökre hiányozni fog. Ezeknek a dolgoknak nagyobb jelentősége van mint gondolnánk. Tudom,hogy van ilyen mert szinte csak így zártam le a kapcsolataimat. Békével….Hát így kerül sár egy szép történet végére, aki olvassa szerencsére nem tudja kiről van szó, maradjon is így. Minden hasonlóság csak a véletlen műve csupán…

      Törlés