Keresés ebben a blogban

2017. november 8., szerda

Üdv az erre járónak!


Úgy gondoltam összegyűjtögetem eddigi késztetéseimből rögzített gondolataimat, írásaimat.
Mivel nincs olyan kézügyességem, hogy fessek vagy rajzoljak így én szavakkal, mondatokkal próbálok képeket, rajzokat készíteni. Ha néha te is látod ezeket akkor neked is szólnak, mesélnek valamit.
Ha tetszik bátran írj nekem. Az ember elsősorban azt hiszem saját magának ír, hogy felszínre hozza azokat a gondolatokat amiket eddig nem sikerült megfogalmazni. Ha ezek a "belső hangok" másnak is tetszenek, vagy talán segítenek valamiben, az külön öröm számomra.
Ha nem találkoznak a te világoddal - nyugodtan menj tovább, mintha sosem jártál volna erre.....

( A blogon található írások, versek saját élményeimből és tapasztalataimból íródtak - elsősorban magamnak, terápiás célból. Az illusztrációk és képek egy része az interneten fellelhető sokszor ismeretlen forrásokból valamint saját fotóimból és digitális rajzolásaimból készültek, többnyire nincs közvetlen kapcsolatban az adott írással. Bárminemű hasonlóság véletlenszerű lehet. Igyekszem arra törekedni, hogy az élményeim szereplőit más ne ismerje fel. A hozzászólások szintén szubjektív véleményeket takarnak, politikának még az árnyékával sem kívánok foglalkozni. )

Ha  egyszer  majd  magányosnak  érzed  magad,                    
   és  szomorú  leszel, nézz  fel  a  csillagokra.
Ha  egyszer  zűrzavar  támad  körülötted  és  semmit      
nem  értesz, ülj  le  egy  csendes  sarokba, hunyd  be
a  szemed, és  keresd  meg  magadban  a  csillagokat.                               
( Indián mondás )






Majd elnézem

Majd elnézem ahogy a víz csorog,
a tétova és gyöngéd utakat,
a fájdalom és véletlen közös betűvetését, 
hosszú-hosszú rajzait -halott köveken, 
élő arcokon -elnézem őket, 
mielőtt a feledést kiérdemelném. 
(Pilinszky János )

Egy útitárs emlékére ...




Egy útitárs emlékére ...


Mindnyájan utazunk,
az út porából néha felpillantunk,
mert valami kellemes melegséget érzünk.
Sok ember, nyüzsgés, kavalkád és egy útitárs...
Nagyon ritka pillanat... egy rokonlélek.
Az út megy tovább... mi is.
Ha elfáradsz néha pihenj meg
talán a por is  gyengül,
és áttetszik rajta egy körvonal
egy régi, régi, kedves útitárs...

Ha valóban az volt, észreveszed
már nem is vagy fáradt...





To commemorate a travel companion

We all travel,
glance up from dust of the road,
cause
we all feel the warmth
Multitude, bustling, cavalcade,
each a journey fellow
Rare moment - a soulmate
Road goes on, we too
If you get tired have a rest -
the dust may weaken and be
transparent through it an outline
an old beloved journey fellow

If he was one, you notice him -
and no more you are tired.


( Translated : Erdődi Gábor )

En mémoire d’un compagnon

Voyageons tous,
parfois levant les yeux de la poussière des routes,
parce que sentons la chaleur quelque chose d'agréable.
Beaucoup de gens, grouillement, cavalcade, et un compagnon.
Il est très rare moment … une âme sœur.
La route continue … nous aussi.
Si tu es fatigué, repos parfois - peut-être diminue la poussière,
et voilá, perce un galbe - un vieux, vieux compagnon de voyage...

Si elle l’était vraiment, tu l’apercevois
alors, tu n'es plus fatigué...

      (Traduit: Kovács Anikó )
 
 
 ( Azt hiszem feltétlenül meg kell említenem, hogy ez a versem a Négy homokszem című versemmel együtt -  Helyey László nagyszerű előadásában - bekerült a Szoborfák című dokumentumfilmbe, melyet Vereb Vean András rendezett. )










  Wooden Sculptures - English subtitle 
  
  ( I think it must be mentioned that this is my poem, together with another my poem "Four Grain of Sand," in the great performance by László Helyey, was included in the documentary film "Wooden Sculptures". Directed by  Vereb Vean András.)


Az Üveghegyen túl

Az Üveghegyen túl

Álmomban egy dalt fabrikáltam,
reggelre már  vidáman danolásztam.
Királylány az üvegpalotában,
hazugsággal átszőtt tüllszoknyában.
A lúzer Király is elégedetten topog,
most is megette a napi adagot.
A holnap is biztosan csodaszép lesz,
lassan ébrednek már a zenészek.
Tündöklések, illékony apróságok,
ki mondja el amit sosem látott,
pór néptől hallott kósza valóságot?
Szükségünk lesz örökre egymásra,
mégis ki vinné a mosott ruhát a padlásra?
Mert a mosónők sohasem halnak,
titokban koronát próbálgatnak.
Nyomj egy csókot  Királyod orcájára,
sosem tudja meg mitől van aromája.
Ó nézd a nap milyen hevesen ragyog,
a távolságot, mint üveggolyót megkapod.
Ilyen az élet  Óperencián túl...

s, a mesém most lassan megfakul…
                                                                          08.11.2017







                                                                 Miközben ez a vers írta magát - mintegy párhuzamosan - ez a dal járt a fejemben...

2017. október 1., vasárnap

Fájdalmas búcsúzás



Fájdalmas búcsúzás

A törölköződ még most is ott lóg, ahol hagytad
benne magadat s, tiszta szívedet is ideadtad.
Álarcban indultál tovább,
oda ahol nem látnak benned csodát…
A tűz… a tűz persze ott is lobog,
habár a lélek mától ismeretlen dolog…
megszokás és meghunyászkodás lett újra a szobád,
és a tükör…a tükröd soha többé nem jóbarát….
És én…én aki itt maradtam,
ki ajándékul cserbenhagyást kaptam,
                                              csak remélem fájdalmamon nem nevettek.
                                              Hisz nélkülem…nélkülem csak                                                                  szegényebbek lesztek…

                                                                                 06.07.17'



2017. szeptember 29., péntek

Angyali páholy


Sosem gondoltam volna, hogy egy 3D brazil szappanoperába fogok élni:


„Don Laci a bolondos férfi megtalálja élete szerelmét de egy szerelmi háromszögbe botlik így a nyomkövetőkkel és lehallgatókkal felszerelt kedvesét soha többé nem láthatja,mert eltiltották tőle… J

….az előadást sokan eljöttek megnézni az angyali színházban, néhányan lábaikat lóbálva a padokon feszülten figyelik az élet írta műsort, egy pár angyal - kissé piros szemmel papír zsebkendőt szorongat a kezében, mások tökmagot vagy pattogatott kukoricát majszolgatnak, miközben lefelé a Földi színház felé bámulnak.
A darab másik férfi főszereplője meggyötört szívvel fekszik ágyán, fejére húzva a takarót egészen belebújva. Vajon, hogyan tovább, merre menjen az élete ennyi csalódás után? Ezen tűnődik a takaró csendjétől választ remélve. A háromszög másik férfi tagja  szintén ágyán fekszik a mennyezetet nézné ha nem takarná el az a rengeteg könny a látását…utoljára szeretné még elmondani kedvesének, az ő szíve és ajtaja számára mindig, mindig nyitva fog állni - vajon , hogy mondja el ezt neki?
A darab női  főszereplője - a csodás leány -  üresen bámul ki a vonat ablakon, fogalma sincs merre járnak. Két könnycsepp gördül le arcán a bal oldaliban férjét látja tükröződni… legalábbis így látja fülkéje  ablaküvegén… a jobboldali könnycsepp  kedveséé, próbálná kitörölni emlékeiből azt a köteléket amit talán sosem volna szabad megtennie, bocsáss meg suttogja halkan  - bár érzi ezt nem fogja mondani neki soha többé már…
 Izgatottan várja a fojtatást az angyali közönség. Vajon mi lesz ennek a történetnek a vége? Szinte egyszerre fordulnak a fejek a jobboldali páholyban üldögélő öregúr felé, ki válaszként kezeit széttárja mosolyogva, fejét kissé oldalra billentve…  Mellette a ma is csodásan kinéző Aphrodité ül,  flitteres csillogó díszekkel hajában, kissé korholóan néz az öregúrra.
- Miért tetted ezt velük? Három érző ember, mondd miért?
- Khmm ööö csak játszottam….- mondja a nagytekintélyű öregúr.
Majd szemét kissé lesütve zavarában előrehajol a páholyban, szemével valamelyik szolgáját keresve.
- Cupidó fiam!
- Igen?
- Tedd el azt az íjat mára kérlek!
Aphrodité fejét csóválva kérdezi.
- Mond túl fogják élni? Nézd mekkora sebek vannak a szíveiken!
Az öregúr ismét oldalra pillantva  int egyik rangviselt angyalának, az pedig máris indul sebeket varrni. Gábriel mostanában ritkán lát igazi szívet, ma hárommal is dolga lesz.
Miért, tényleg miért is így? Tűnődik magában, majd lassan felállva elindul kifelé a színház teremből, egy halk kattanással a villanykapcsolót lezárva.
- Az előadásnak mára vége. Mondja csendben motyogva.
Vajon melyik az erősebb, a Földi kötelék vagy egy mély ősi szál?
Ezen tűnődik miközben a színház büféjébe érve három különös formájú, félig emberi ruhában lévő angyalhoz fordul.
-         - Tudjátok a dolgotokat?
Azok csendben bólintanak.

-          Vigyázzatok rájuk! Talán közülünk valóak mindhárman…

2017. szeptember 24., vasárnap

Négy homokszem


Négy homokszem


Álmomban sokszor meztelen vagyok 

hogy lásd a lelkem s érezd ki vagyok 

Nappal mindig ruhában vagyok, 

s így azt is elfelejtem ki is vagyok.

 



Ismertem egy lányt – neki majdnem „meztelen” voltam 

de lelkemen van még felesleges ruha – s a fény így torz mi belőlem árad 

Sokat adtam – sokat kaptam,hogy mit el nem mondhatom.


Gyémántot,napfényt igazi tiszta patakot - milyet ember még nem is láthatott.

"Négy homokszem" Molnár Ilcsi festménye (2017)

Azt hittem a patakból egyszer folyó s talán tenger lesz. 

Elfelejtettem az erdőt csak tönkre tenné a folyó. 

Mondd miért voltam ilyen mohó? Egy virághoz nem fenyő való!  

 

Ismertem egy lányt,ment az úton – ahol én is.

Az út mellet két Angyal táncolt,s arany szikrák merre jártunk. 

Tudom mindketten erre vártunk.  

 

Ismertem egy lányt,megy az úton...

Az út mellet egy Angyal áll,

s türelmesen rám vár,hisz egy helyben sokáig semmi sem jár. 

Vajon hol van az Angyal és társa?Látom és mégsem látom.

Hallom és mégsem hallom.

De még mindig érzem a bőrömön a patak hűsítő illatát 

 és soha nem feledem már az Angyalok táncát... 

"Négy homokszem" Molnár Ilcsi festménye (2015)

(A művésznő további munkái megtekinthetőek a facebook oldalán itt.)




A vers Helyey László - Jászai Mari díjas színművész előadásában, valamint megtalálható 
a Szoborfák című dokumentumfilmben is.


 
 

2017. szeptember 23., szombat

Vajon hallod-e?

Vajon hallod-e?

Vajon hallod-e azt ami itt tombol a lelkemben?
Vajon érzed-e azt ami itt lobog a szívemben?
Vajon látod-e a fényét a tűznek a szememben?
Te vagy ki e lángot élteti!
S, csak te vagy ki ezt a fényt ismeri!

Évszakok jönnek, világok mennek
és minden reggel új hajnal jő
mégis ennek a világnak-az én világomnak
Te vagy éltetője,
bennem lobogó tűznek igaz ismerője!

Ha majd egyszer két kéz és két szív
örökre összeér,
nem adnám el ezt a világot senkinek, semmiért...
20.03.17'

2017. szeptember 22., péntek

Üzenet a szerelemből




Üzenet a szerelemből

Amióta világ a világ mindég is szerettelek!
 Te a legfontosabb vagy nekem!
Most táncol a világ körülöttem….
Minden mozog, hullámzik...
De hamarosan fogom majd a kezed, a szíved hozzám bújik.                    
Szeretlek kedvesem, én édes kedvesem!                       
Köszönöm, hogy megérkeztél az életembe  köszönöm, hogy itt vagy!                       
Elfogadlak az új életemben, elfogadlak a te új életeddel, elfogadom az én új életemet..
vibráljunk együtt tovább….
Jó, hogy megjöttél az új színekkel, összekeveredünk az én új színeimmel…
Fontos vagy nekem mert szeretlek, mert csoda a szíved, csoda a szemed...
Vibráljunk együtt ebben a szép új színes káoszban!
Vibráljunk együtt és csináljunk valami újat, vibráljunk valami újat...
Minden így van jól, minden puha és meleg
Jól van így, bízz benne!
Bízz bennem, bízz abban amit úgyis tudsz....
Ismerem ami történni fog,
már emlékszem a jövőre, már emlékszem a jövőnkre…
Ismerem ami jönni fog mert már itt volt, ez mindég így volt, ez mindég így volt…
Emlékszem a jövőre, emlékszem a jövőnkre ... emlékszem a jövőnkre....
Puha, meleg színes...vidám kis ördögök kísérgetnek bennünket...hangosan vidáman nevetve
durrogtatnak pattogtatnak körülöttünk, hogy megvédjenek bennünket, hogy elűzzék a
 rosszat... puskapor és Palo Santo illat kísér bennünket…
Elfogadlak az új életembe téged, te gyönyörű asszony...
Te vagy az én ”Ayahuasca anyám”- éljünk így ezzel a segítséggel,  már ismerem a jövőmet,
emlékszem arra ami még el sem jött, nem látom ami volt, mert még meg sem történt,
emlékszem rád, jó hogy itt vagy!
Elfogadlak, köszönlek téged...tudom megérkeztél, tudom majd itt leszel,
tudom majd ott leszek….
Szeretlek!                       
Elfogyott a múlt, megnyílt a jövő....
Emlékszem mindenre, de nem tudom elmondani... nem is kell...
elfogyott a múlt, kinyílt a jövő…
…ezt üzeni nekünk az Ayahuasca...