Keresés ebben a blogban

2017. november 8., szerda

Négy homokszem


Négy homokszem


Álmomban sokszor meztelen vagyok 

hogy lásd a lelkem s érezd ki vagyok 

Nappal mindig ruhában vagyok, 

s így azt is elfelejtem ki is vagyok.

 



Ismertem egy lányt – neki majdnem „meztelen” voltam 

de lelkemen van még felesleges ruha – s a fény így torz mi belőlem árad 

Sokat adtam – sokat kaptam,hogy mit el nem mondhatom.


Gyémántot,napfényt igazi tiszta patakot - milyet ember még nem is láthatott.

"Négy homokszem" Molnár Ilcsi festménye (2017)

Azt hittem a patakból egyszer folyó s talán tenger lesz. 

Elfelejtettem az erdőt csak tönkre tenné a folyó. 

Mondd miért voltam ilyen mohó? Egy virághoz nem fenyő való!  

 

Ismertem egy lányt,ment az úton – ahol én is.

Az út mellet két Angyal táncolt,s arany szikrák merre jártunk. 

Tudom mindketten erre vártunk.  

 

Ismertem egy lányt,megy az úton...

Az út mellet egy Angyal áll,

s türelmesen rám vár,hisz egy helyben sokáig semmi sem jár. 

Vajon hol van az Angyal és társa?Látom és mégsem látom.

Hallom és mégsem hallom.

De még mindig érzem a bőrömön a patak hűsítő illatát 

 és soha nem feledem már az Angyalok táncát... 

"Négy homokszem" Molnár Ilcsi festménye (2015)

(A művésznő további munkái megtekinthetőek a facebook oldalán itt.)




A vers Helyey László - Jászai Mari díjas színművész előadásában, valamint megtalálható 
a Szoborfák című dokumentumfilmben is.


 
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése