Négy homokszem
Álmomban sokszor meztelen vagyok
hogy lásd a lelkem s érezd ki vagyok
Nappal mindig ruhában vagyok,
s így azt is elfelejtem ki is vagyok.
Ismertem egy lányt – neki majdnem „meztelen” voltam
de lelkemen van még felesleges ruha – s a fény így torz mi belőlem árad
Sokat adtam – sokat kaptam,hogy mit el nem mondhatom.
Gyémántot,napfényt igazi tiszta patakot - milyet ember még nem is láthatott.
 |
| "Négy homokszem" Molnár Ilcsi festménye (2017) |
Azt hittem a patakból egyszer folyó s talán tenger lesz.
Elfelejtettem az erdőt csak tönkre tenné a folyó.
Mondd miért voltam ilyen mohó? Egy virághoz nem fenyő való!
Ismertem egy lányt,ment az úton – ahol én is.
Az út mellet két Angyal táncolt,s arany szikrák merre jártunk.
Tudom mindketten erre vártunk.
Ismertem egy lányt,megy az úton...
Az út mellet egy Angyal áll,
s türelmesen rám vár,hisz egy helyben sokáig semmi sem jár.
Vajon hol van az Angyal és társa?Látom és mégsem látom.
Hallom és mégsem hallom.
De még mindig érzem a bőrömön a patak hűsítő illatát
és soha nem feledem már az Angyalok táncát...
 |
"Négy homokszem" Molnár Ilcsi festménye (2015) |
A vers Helyey László - Jászai Mari díjas színművész előadásában, valamint megtalálható
a Szoborfák című dokumentumfilmben is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése