Keresés ebben a blogban

2017. november 8., szerda

Egy útitárs emlékére ...




Egy útitárs emlékére ...


Mindnyájan utazunk,
az út porából néha felpillantunk,
mert valami kellemes melegséget érzünk.
Sok ember, nyüzsgés, kavalkád és egy útitárs...
Nagyon ritka pillanat... egy rokonlélek.
Az út megy tovább... mi is.
Ha elfáradsz néha pihenj meg
talán a por is  gyengül,
és áttetszik rajta egy körvonal
egy régi, régi, kedves útitárs...

Ha valóban az volt, észreveszed
már nem is vagy fáradt...





To commemorate a travel companion

We all travel,
glance up from dust of the road,
cause
we all feel the warmth
Multitude, bustling, cavalcade,
each a journey fellow
Rare moment - a soulmate
Road goes on, we too
If you get tired have a rest -
the dust may weaken and be
transparent through it an outline
an old beloved journey fellow

If he was one, you notice him -
and no more you are tired.


( Translated : Erdődi Gábor )

En mémoire d’un compagnon

Voyageons tous,
parfois levant les yeux de la poussière des routes,
parce que sentons la chaleur quelque chose d'agréable.
Beaucoup de gens, grouillement, cavalcade, et un compagnon.
Il est très rare moment … une âme sœur.
La route continue … nous aussi.
Si tu es fatigué, repos parfois - peut-être diminue la poussière,
et voilá, perce un galbe - un vieux, vieux compagnon de voyage...

Si elle l’était vraiment, tu l’apercevois
alors, tu n'es plus fatigué...

      (Traduit: Kovács Anikó )
 
 
 ( Azt hiszem feltétlenül meg kell említenem, hogy ez a versem a Négy homokszem című versemmel együtt -  Helyey László nagyszerű előadásában - bekerült a Szoborfák című dokumentumfilmbe, melyet Vereb Vean András rendezett. )










  Wooden Sculptures - English subtitle 
  
  ( I think it must be mentioned that this is my poem, together with another my poem "Four Grain of Sand," in the great performance by László Helyey, was included in the documentary film "Wooden Sculptures". Directed by  Vereb Vean András.)


2 megjegyzés: