Keresés ebben a blogban

2009. január 25., vasárnap

Erdei Álom


Erdei Álom


Egyszer egy kedves forgószél felkapott és átölelt.
Táncolt velem vitt, vitt, meg sem állt.
Valahol letett és továbbállt, csak néztem szédülten,
A világ megváltozott s már nem tudom, ő merre jár…
Ez a forgószél – ha kedve tartja – megtalál, s ha megtalál
 a fényes szép világban nincs határ…

A vándor sólyom fent az égen, messze, messze, messze száll.
Fentről oly szép tiszta minden, itt lenn a cipőm néha sárban áll
Ám esténként a sólyom kedvenc erdejében az erdőfiú vállán
csendben vár….a sólyom ilyenkor aranyhajú tündérré változik,
szeme finom napsugár.
 Lágyan csobogó patak hangján
béke, béke, béke száll….

Így emlékszik Fűzanyó, patak partján,
s az időt, az időt…. az időt nagyon várja már
…hisz az erdőfiú mellette - álmában egyszer csak kedves vidám fává vált…..

(2008.03.02.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése